Nyáron egy fotós élete mindig sűrű, de ilyenkor is keresi az időt, hogy megoszthassa a munkája és utazásai során készült képeit. Jobb későn, mint soha, gyorsan leválogattam a tavalyi toszkán körutunk utolsó bejegyzéséhez a fotókat, melyek a hamisítatlan, igazi Toszkán tájakat és városokat mutatják meg, központjukban Firenzével, az olasz építészet és kultúra ékszerdobozával.
A tengerpartot elhagyva Lucca tökéletes körbástyáján bringáztunk és tettünk villámlátogatást az óvárosban. Innen egy parkolási büntetés (csigaházunk kilógott a felfestett helyről, de csak egy jegyet váltottunk…) társaságában folytattuk utunkat Pistoia, majd a toszkán főváros felé. Firenze óvárosát, a Dómot és környékét először gyalog próbáltuk felfedezni, végül rájöttünk, bringával sokkal pihentetőbb a közlekedés. Felfedeztük a gyönyörű panorámát nyújtó teraszt, a Piazzalo Michelangelo-t, majd az Arno partján bontottunk egy jó üveg toszkán vörösbort.
A nagyvárost hátunk mögött hagyva Chianti szőlőtőkés lankáit és kisvárosait kerestük fel. Jártunk Greve in Chianti-ban, Montefioralle egyutcás, dombtetőre épült csodálatos falucskájában, aggódtunk a gyönyörű, de turistahordák által megerőszakolt San Gimignano tornyaiért és napfelkeltében csodáltuk meg a vámpírvárost, Volterrát.
Sienát ismét bringán fedeztük fel, a klasszikus Palio kört ló helyett drótszamárral teljesítettük, majd Montepulcianoban túránk legjobb gasztroélményében lehetett részünk. Ezután úgy döntöttünk, várost, követ láttunk már eleget, utunkat a szőlővel és olajfa ligetekkel borított dombvidék felé vettük, majd a túrát két nap strandolással kerekítettük le, a már kipróbált és bevált Marina di Pisa köves partján.
Ez a túra ismét bebizonyította, hogy a lakóautós utazás rengeteg előnnyel jár, ha sokat akarunk látni, hiszen állandó mozgásban lehetünk. Valószínűleg ezért is tetszett meg nekünk annyira ez a nyaralási forma. Csak ajánlani tudom nektek is 😉 Kalandra fel!
